Petró János bérlet – évadnyitó hangverseny

Évadnyitó hangverseny

Eötvös Péter: Dialógus Mozarttal
Mozart: V. A-dúr hegedűverseny K. 219
—
Mahler: I. D-dúr „Titán“ szimfónia

Vezényel: Vajda Gergely
Szólista: Kokas Katalin

Eötvös Péter (1944–) a Mozarteum 175 éves zenekarát köszöntötte a művel, melynek kiinduló dallamai fel nem használt mozarti töredékek, témaötletek. Eötvös értelmezésében ezek érdekes játékokká válnak, konszonáns és disszonáns hangzásokkal, különleges hangszín-felületekkel, izgalmas dallamokkal.

Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) hegedűversenyeit 19 évesen, 1775. áprilisa és decembere között írta. Az A-dúr versenymű 1. tételének karakterét, a szólista váratlanul lassú belépése ellenére, az élénk, hármashangzat-felbontásokra épülő főtéma lendülete határozza meg. A tétel befejezése a felfelé légiesen eltűnő hármashangzattal a zenekari expozíció végére rímel és az egész mű lezárását előlegezi. A csodálatos szépségű 2. tétel zenekar által játszott kezdőszakasza több, motivikailag eltérő anyagot használ, a szólista belépésétől az egész tétel ezek visszatéréseire épül. A záró rondó témája egy menüett, amely négy alkalommal tér vissza. A harmadik epizódot törökösnek hívják, bár „kuruc” kvártjaival és népies ritmikájával inkább magyarosnak tűnik.

Gustav Mahler (1860–1911) I. szimfóniájának vallomásszerű hangja az 1883-ban írt „Vándorlegény dalai”-val rokon. Az 1. tételt természet-élményből fakadó, megkapóan egyszerű és a népdal kevésszavú drámai feszültségét hordozó hangulatvilág hatja át. A humoros scherzo a népi mulatságok remekmívű ábrázolása, amit hatásosan egészít ki az álmodozó középrész. A 3. tétel fődallama a közismert „János bácsi, keljen fel” kezdetű nóta, ebből kerekedik az erdő vadjainak parodisztikus gyászindulója. A finálé a későromantika minden hangszerelésbeli gazdagságát felhasználja. Zárásként a szerző még egyszer felidézi a szimfónia zenei anyagát, majd a tétel nyugtalanul cikázó fényei egyetlen ragyogó ívben hunynak ki.