Vezényel: ANĐELKO IGREC (Horvátország)
Szólisták: Margareta Klobučar– szoprán, Martina Gojčeta Silić– alt, Megyesi Zoltán– tenor, Krokovay Marcell– basszus, horvát és osztrák kórusok
Ludwig van Beethoven (1770–1827) ezt tartotta legfontosabb művének. Öt nagy tételből áll (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Agnus Dei), de a tételek a szöveg szakaszainak nyomán tovább tagolódnak, gyakran élesen ellentétes karakterű részekké, a legtöbbször énekes szóló, kvartett és kórus részek váltakozásával, illetve együttes megszólalásával. Ez teszi a mise belső felépítését látszólag oly bonyolulttá.
A komponálás apropóját Beethoven barátjának, tanítványának és mecénásának, Rudolf főhercegnek 1820-as olmützi hercegérsekké avatása adta. Érdekes, de a bécsiekre nézve szomorú, hogy a mű először 1824. április 6-án, Szentpétervárott hangzott el. A Missa solemnist eredetileg ugyan liturgikus célra szánta Beethoven, de a munka elhúzódásával nem törődött már a praktikus szempontokkal, jóllehet formálisan követi a misekomponálás hagyományait és szabályait.
A mű ereje, individualizmusa azonban szétfeszít minden liturgikus keretet. A belső békét tágabban, az egész emberiségre vetített vízióként értelmezi. Éppúgy, mint a Credóban, illetve Beethoven számos halhatatlan kései alkotásában, ismét a fúga a győzelem fő fegyvere. A végső könyörgést többször is megszakítja a csata zaja, az üstdobok hangja, s a trombita hasító jelzése. De az énekszólamok ereje és szenvedélye győzelemre viszi a küzdelmet, s a hallgató, akárcsak a roppant művet végig küzdő szerző, megnyugodhat a megváltás bizonyosságában.