Hangverseny a Nemzeti Ünnep tiszteletére
Beethoven: István király nyitány Op. 117 – Liszt: Haláltánc – Liszt: Magyar fantázia
—-
Beethoven: VII. A-dúr szimfónia Op. 92
Vezényel: VAJDA GERGELY • Szólista: BALOG JÓZSEF
Ludwig van Beethoven (1770–1827) István király nyitányának magyaros hangjait hallgatva csak sajnálkozhatunk, hogy Beethoven Attila című operája csak terv maradt. A lassú bevezetést lendületes főrész követi, amelyben felismerhetjük a IX. szimfónia öröm-témájának korai változatát. A bevezető téma a nyitány középső szakaszában és a befejezés során újra feltűnik.
Liszt Ferenc (1811–1886) Haláltánca egy „Parafrázis a Dies iræ fölött zongorára és zenekarra”. A kompozíció, melynek zongoraszólama kezdésként szinte puritán egyszerűségben szólal meg, hat, számozott variációból épül fel. Liszt zongoraversenyei közül „…ez nyúlik vissza a messzebb múltba, és ez mutat a távolabbi jövőbe”.
A Magyar fantáziában Liszt verbunkos dallamok, táncok anyagát dolgozta fel. A kompozíció 1852-ben készült, pesti premierjén a zongoraszólamot Hans von Bülow játszotta, a zenekart Erkel Ferenc vezényelte. Legfontosabb, gyakran visszatérő témája a Magasan repül a daru kezdetű népies műdal.
Beethoven a VII. szimfóniát élete egyik legjobb művének tartotta. A szimfónia bemutatójára a hanaui csatában megsebesült katonák számára rendezett jótékonysági koncerten, 1813-ban, Bécsben került sor. Az első tétel hosszú, kimért tempójú bevezetéssel indul mely után kontrasztként hat a szonátaformájú, ritmikus, gyors dinamikai és váratlan hangnemváltásokra épülő főrész. A második tétel óriási sikert aratott, melyet megismételtettek a premieren. A scherzo különlegessége a kibővülő A-B-A-B-A formára, ami Beethovennél ebben az időszakban más zeneműveiknél is meglehetősen gyakori. Az utolsó, szonátaformában íródott tétel a szimfónia valódi megkoronázása, melyen bámulatos erő uralkodik. A szimfónia tételeinek sajátos ritmikája adja a mű jellegzetességét, melyet áthat a tánc energiájának örvénylése.