Április 2-án különleges atmoszférájú estnek adott otthont a Bartók Terem: a Savaria Szimfonikus Zenekar Szimfónia bérletsorozatának tizenkettedik koncertjén Joseph Haydn és Jean Sibelius művei szólaltak meg Hámori Máté Liszt Ferenc-díjas karmester vezényletével, Mácsai Pál Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész közreműködésével. A húsvéti időszakhoz illeszkedő műsor nemcsak zenei értelemben kínált rendkívüli élményt, hanem belső figyelemre, elmélyülésre és személyes átgondolásra is hívta a közönséget.

Az est első felében Joseph Haydn Krisztus hét szava a keresztfán című műve hangzott el zenekari változatban. Az eredetileg nagypénteki szertartásra komponált mű bevezetőből, hét meditatív tételből és a drámai erejű Terremoto zárásból áll. A kompozícióhoz Mácsai Pál és Hámori Máté által közösen válogatott magyar versek társultak, amelyek tovább mélyítették az est spirituális és emberi rétegeit. A bibliai mondatokhoz kapcsolódó költemények – többek között Juhász Gyula, József Attila, Pilinszky János, Ady Endre, Márai Sándor, Babits Mihály és Kányádi Sándor sorai – különös érzékenységgel teremtettek kapcsolatot zene, szöveg és belső tartalom között.

Mácsai Pál a produkció kapcsán kiemelte, hogy a mű különböző szövegi megközelítésekkel is megszólaltatható: korábban Eszterházy Péter dialógusával is előadta több alkalommal is. A szombathelyi hangverseny ebből a szempontból új megközelítést jelentett számára, hiszen ezúttal versek hangzottak el a zene mellett – ilyen formában először. Mint fogalmazott, „nagyon-nagyon erőteljes, szép szövegek” szólaltak meg, amelyek a zenével együtt egy egységes, mély hatású megszólalást hoztak létre.

A közös munka a karmesterrel és a zenekarral inspiráló volt: „nagyon jó zene, nagyon jó versek” – emelte ki, hozzátéve, hogy a legnagyobb feladat az volt, hogy a szövegek hitelesen és pontosan szólaljanak meg. A fogékony, nyitott közösség azonban ideális közeget teremtett ehhez, így az előadás különösen koncentrált és egységes formában valósulhatott meg.

A koncert második felében Jean Sibelius VII. szimfóniája csendült fel, amely egytételes formájával, folyamatos zenei ívével és letisztult, ugyanakkor rendkívül koncentrált hangzásvilágával a zeneszerző egyik legkülönlegesebb alkotása. A mű különleges jelentőséget adott az estnek, hiszen a közönség egy ritkábban hallható, mégis rendkívüli erejű kompozícióval találkozhatott.

A karmester számára a hangverseny személyes jelentőséggel is bírt: több mint húsz év után tért vissza Szombathelyre, ahol pályája elején már vezényelhette a zenekart. A közös munka inspiráló légkörben zajlott, a muzsikusok nyitottsága pedig lehetővé tette az elmélyült, koncentrált együttműködést. A Sibelius-szimfónia megszólalása különösen erős hatást gyakorolt a közönségre, amely nagy figyelemmel és nyitottsággal fogadta a művet.

Hámori Máté számára a hangverseny valódi feltöltődést jelentett: mint fogalmazott, sok szeretetet kapott a zenekartól és a közönségtől egyaránt, ami különösen emlékezetessé tette az estét.

A Krisztus hét szava és Sibelius VII. szimfóniája eltérő zenei nyelven szólalnak meg, mégis mély belső kapcsolat fűzi össze őket: a csend, a figyelem, a szenvedés és a megtisztulás tapasztalata.

Az április 2-i hangverseny ezzel a gondolati és zenei ívvel nemcsak egy kivételes koncertélményt, hanem egy valóban átélt, belső utazást is kínált a közönségnek.

A Savaria Szimfonikus Zenekar ezzel az elmélyült, különleges hangversennyel kíván kellemes, békés húsvéti ünnepeket minden kedves hallgatójának.

Fotó: Mészáros Zsolt