
Verdi Requiemje már a bemutatója után vitát váltott ki. Hans von Bülow karmester operának tartotta, amely ezúttal egyházi köntöst öltött. Brahms viszont a partitúra alapján úgy vélte, ilyen művet csak lángész írhat. Bülow később maga is megváltoztatta a véleményét: 1892-ben levélben kért bocsánatot Verditől.
Október 9-én a mű a szombathelyi székesegyházban hangzott el, a Musica Sacra sorozat első koncertjeként. A Savaria Szimfonikus Zenekar és a Szombathelyi Egyházmegye februárban kötött együttműködésének célja, hogy a nagy oratorikus művek ebben a különleges térben kapjanak helyet.
Rossini 1868-as halála után Verdi közös gyászmisét kezdeményezett: tizenhárom olasz zeneszerző vállalt egy-egy tételt. A bemutató végül szervezési viták miatt elmaradt. Verdi a maga részét, a Libera me tételt félretette. Amikor öt évvel később meghalt Alessandro Manzoni költő, ez lett a teljes Requiem kiindulópontja. A művet Verdi 1874. május 22-én maga vezényelte Milánóban, a San Marco-templomban.
A szombathelyi székesegyház az ókori Savaria fórumának helyén áll. 1945 márciusában bombatalálat érte: boltozata beomlott, freskói és orgonája elpusztultak. Ebben az épületben Verdi haragnapról, gyászról és feloldozásról szóló zenéje sajátos történelmi környezetbe került.
A magas, hosszan zengő templomtér ugyanakkor a muzsikusoktól is más figyelmet követel, mint egy koncertterem. A hangzás könnyen összemosódhat, a kórus, a szólisták és a zenekar arányainak megtartása különösen fontos feladat. Az együttest Teremi Dárius vezényelte.

Teremi Dárius vezényletével szólalt meg Verdi Requiemje a szombathelyi székesegyházban.
A szólókvartettet Miklósa Erika (szoprán), Meláth Andrea (alt), Szappanos Tibor (tenor) és Kovács István (basszus) alkotta. Miklósa Erikát sokan az Éj királynőjeként ismerik, Verdi azonban egészen másfajta szopránfeladatot ír: a drámai kitörések mellett hosszú, alig hallható íveket is. Meláth Andrea korábban Jerevánban és New Yorkban is énekelte a művet.
A kórusrészeket a varasdi Chorus Angelicus Vegyeskar és Via Kórus, valamint a zágrábi Palma Akadémiai Kórus és Cappella Markovac Akadémiai Kórus szólaltatta meg. A varasdi együttesekkel régi az együttműködés: korábban Haydn A teremtés, Mendelssohn Illés és Orff Carmina Burana című művén is dolgoztak együtt. A Cappella Markovac ezzel szemben fiatal kórus, 2025 februárjában alakult.

A Verdi Requiem szólistái balról jobbra: Miklósa Erika (szoprán), Meláth Andrea (mezzoszoprán), Szappanos Tibor (tenor) és Kovács István (basszus).
A Dies irae nagydobütései a Requiem legismertebb pillanatai közé tartoznak. Verdi a hangsúlyokat gyakran váratlan helyre teszi, ettől a zene még nyugtalanítóbb. A Lacrimosa dallama eredetileg a Don Carlos operához készült; végül a gyászmisében talált helyet.
A záró Libera me a szoprán kíséret nélküli megszólalásával indul, majd a nagy kórusfúga után szinte suttogásig halkul. A székesegyházban a tételek közötti csend is feltűnő volt.
Egy közönségtag másnap külön is megírta, mennyire megérintette az előadás. A Lacrimosa alatt elérzékenyült, és a koncert után még másnap is erről beszélgettek.
„Ennek a műnek a megszólaltatásához a Székesegyház volt a tökéletes helyszín.”

A varasdi Chorus Angelicus Vegyeskar és Via Kórus, valamint a zágrábi Palma Akadémiai Kórus és Cappella Markovac Akadémiai Kórus Teremi Dárius vezényletével, a Savaria Szimfonikus Zenekar Musica Sacra sorozatának nyitóhangversenyén.
A Musica Sacra sorozat 2027. május 28-án folytatódik, ismét a Sarlós Boldogasszony-székesegyházban. Franz Schubert Esz-dúr miséjét (D 950) a Savaria Szimfonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar adja elő, utóbbit Somos Csaba készíti fel, az együttest Szabó Sipos Máté vezényli.
Schubert élete utolsó évében, 1828-ban írta a misét. Verdi drámai gyászmiséje után másfajta zenei beszédmód érkezik ugyanabba a templomtérbe.
Fotó: Mészáros Zsolt