Bartók: A kékszakállú herceg vára

Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára

Közreműködik: Meláth Andrea és Cser Krisztián

Vezényel: Kocsár Balázs

Idézet az Operakalauz internetes oldalról:

„A darab más műfaji meghatározásban misztériumjáték vagy szcenírozott ballada. Az opera a „legendás időkben” játszódik a Kékszakállú várában, de ez a vár valójában a férfi lelkét jelenti. A XX. század elején az európai irodalomban, képzőművészetekben, zenében eluralkodott egy világfájdalmasan elmagányosodó életérzés és ennek ábrázolása. Ebben a hangulatban írta meg Balázs Béla az eredetileg francia monda felhasználásával, és magyar népballadai eszközökkel támogatva misztériumjátékát. Szövegkönyvét először Kodálynak ajánlotta föl, de végül Bartók fantáziáját indította be hamarabb, aki még nem heverte ki, hogy Geyer Stefi hegedűművésznő kikosarazta. Bartók ebben a keserű, magányra berendezkedő hangulatban találkozott a librettóval, majd mire a zenemű elkészült, feleségül vette tanítványát, Ziegler Mártát, s egyfelvonásosát neki ajánlotta. Benyújtotta a Lipótvárosi Kaszinó operapályázatára is,  de előadhatatlanságra hivatkozva visszautasították, így a bemutatóra csak 7 évvel később került sor Zádor Dezső rendezésében. Az ősbemutató díszleteit Bánffy Miklós tervezte, a két főszerepet Kálmán Oszkár és Haselbeck Olga énekelte, a karmester Egisto Tango volt, a regös szövegét pedig Palló Imre mondta el! Nyolc előadás után a darabot levették ugyan a műsorról, de 1936-tól ismét játszották, nagy sikerrel, ekkor indult el a nemzetközi hírnév felé.

Bartók zenéje, csakúgy, mint Balázs Béla szövege balladai-népzenei alapokra épül, a szövegek prózai zeneiségét követik, erősítik fel a dallamok. A Kékszakállú megszólalásai lassabb, Juditéi mozgalmasabb, idegesebb deklamációk.

Szereplők:

Kékszakállú: basszus vagy bariton
Judit: mezzoszoprán vagy szoprán