BRAHMS és LIGETI – 100 éve született Ligeti György

Brahms és Ligeti – A Savaria bérlet 6. hangversenye

A Savaria bérlet 6. hangversenyére kerül sor március 31-én 19 órakor az AGORA Művelődési és Sportházban. Vezényel Vajda Gergely.

Műsor:

Ligeti: Concert românesc
Ligeti: Zongoraverseny
—
Brahms: II. D-dúr szimfónia Op.73

Szólista: Fejérvári Zoltán

Vezényel: Vajda Gergely

Helyszín: AGORA-MSH

Fotó: Pályi Zsófia

Ligeti György (1923–2006) korunk zenei világának egyik leginnovatívabb és legbefolyásosabb alakja. Tudatosan alkalmazott matematikai összefüggéseket. Szerinte a zene, mint „befagyott idő” egy képzeletbeli tárgy, az idő varázsa, az elmúlás elmúlása, a jelen egy pillanatának letükrözése. Zeneszerzői stílusának jellemzői azok a magával ragadó, merész komplexitású művek is, melyeket gyakran nagyon szabad ritmikai keretek között komponált. A Concert românesc (román versenymű, 1951) négy tétele összesen csak tizenkét perc. Ligeti egyfajta önéletrajzi pillanatképként tárja elénk.

A Zongoraverseny kiváló példája a szerző poliritmikus zenével való próbálkozásainak. Saját maga úgy vélte, hogy ez a legösszetettebb és technikailag legigényesebb kompozíciója. A művet kis zenekarra hangszerelte, számos szokatlan hangszerrel, mint például szájharmonika, jazzfuvola és okarina. Az első és az ötödik tételben minimalista elemek fedezhetők föl, amelyek kihasználják a zongora extrém regisztereit. A második tétel Bartók „éjszaka zenéjét” idézi hangulatában. A zongoraverseny első három tételének ősbemutatójára 1986-ban került sor Grazban, a Bécsi Filharmonikusok és Anthony di Bonaventura előadásában. A teljes művet 1988-ban mutatták be Bécsben.

Johannes Brahms (1833–1897) szimfóniájából az élet és erő árad, kedély és kellem, ellentmondva mindazoknak, akik Brahmsot komor és tépelődő hangulatú művei alapján egyoldalúan ítélik meg. Az első tétel fényei és áradó dallamai után egy kissé komornak tűnik a második tétel hangvétele. Ám ez nem határozza meg végzetesen a mű alapkarakterét, hiszen mind a rondóformájú harmadik tétel, mind a szonátaformájú finálé a napfényes oldaláról mutatja be Brahms kedélyvilágát.