Közreműködnek:
Énekes szólisták, kórus,
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Mahler: 2. c-moll szimfónia
Gustav Mahler (1860-1911) 2. („Feltámadás”) szimfóniája, melynek zenéje túlfeszített, tele van erőteljes érzelmekkel és fantasztikus kontrasztokkal, a lélek halhatatlanságába vetett hitnek állít monumentális emléket. A szerző a közel másfél órás szimfóniában nemcsak a műfaj határait feszegette – „a szimfónia legyen olyan, mint a világ: mindent öleljen át” -, hanem az előadói apparátust is extrém méretűvé nagyította: a nagy létszámú zenekar mellett külső zenekart, énekes szólistákat és kórust is alkalmaz. A szerző vallomása szerint a 2. szimfónia halált vizionáló első tétele – egy gyászinduló – az 1. szimfónia hősének gyászünnepe. A több mint félórás finálé pedig a reményé és a teljes feloldódásé. „Halál, ki győzöl mindeneken, most téged is legyőztek.” A címben szereplő Feltámadás nem a húsvétra utal, hanem Friedrich Klopstock ódájának címe. A fináléban elhangzó szövegek részben ebből az ódából származnak, részben Mahler saját szövegei.