Élő, online közvetítés
Grieg: Peer Gynt-szvit
Nielsen: Klarinétverseny
Sibelius: II. szimfónia
Közreműködik:
Klenyán Csaba -klarinét
Vezényel: Thomas Kornél
Henrik Ibsen 1867-ben fejezte be Peer Gynt című filozofikus verses drámáját, melyet eredetileg nem is színpadra, hanem prózai felolvasásokra szánt. A felolvasások sikerén felbuzdulva azonban jónak látta a mű dramatizálását, és személyesen ő kérte föl honfitársát, Edvard Grieget (1843–1907) a kísérőzene megkomponálására 1874-ben. A komponista a darab lírai részeire összpontosított, és ezekhez a zsánerképszerű szakaszokhoz írt zenét. Solvejg dala igazi slágerszámmá vált, akárcsak Anitra egzotikus tánca vagy a hegyi király barlangjában extázisig fokozódó forgatag.
A dán zeneszerző, Carl Nielsen (1865–1931) sokszínű életművet hagyott az utókorra. Hat szimfóniával járult hozzá a műfaj történetének 20. századi fejlődéséhez. Két fúvós versenymű is született Nielsen műhelyében: 1926-ban írta meg Fuvolaversenyét, két évvel később pedig a Klarinétversenyt fejezte be. A darab négy egybekomponált tételből épül fel, hangzásbeli megoldásait tekintve kísérletező alkotás. F és E között ingadozó tonalitása egyes értelmezések szerint egy bipoláris személyiség hirtelen hangulatváltásait jeleníti meg.
A mű szólistája a klasszikus, romantikus és kortárs repertoárban egyaránt otthonosan mozgó, kiváló virtuóz, Klenyán Csaba lesz.
Jan Sibeliusnak (1865–1957) kivételesen hosszú élet adatott, ám aktív zeneszerzői tevékenységének az 1920-as években már gyakorlatilag vége szakadt. Sibeliust a finnek nemzeti klasszikusaként tartják számon, zenéjének stílusa különös egyvelegét adja a romantikának és modernizmusnak. 1902-ben komponált II. szimfóniáját nem sokkal a Finlandia sikere után kezdte írni. A mű ihletőforrásait tekintve fontos adalék, hogy a komponálás idején Sibelius a művészek számára oly termékenyítő atmoszférájú Olaszországban tartózkodott. A szimfónia zenei anyaga magán viseli az orosz romantika jegyeit, ami kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy – annak ellenére, hogy háromnegyedórás tartamával a leghosszabb Sibelius-szimfónia – a komponista „közönségbarát” művei közé tartozik.