ELMARAD!
Mozart: D-dúr Haffner-szimfónia KV 385
Mozart: c-moll mise KV 427
Közreműködik: Cornelia Horak – szoprán, Anna Brull – mezzoszoprán,
Mario Lerchenberger – tenor, Szécsi István – basszus,
Wiener Kammerchor (Stephen Jung), Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Bernhard Schneider
Mozart: D-dúr Haffner-szimfónia KV 385
Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) nagysikerű, 1782-ban bemutatott, Szöktetés a szerájból című daljátékával egyidőben készítette el a Haffner-szimfónia első, szerenád változatát, melyből két tétel elhagyásával szimfóniát készített . A mű első tétele ünnepi fényben ragyog, s ezt a fényt merész lendülettel mozgó, pregnáns ritmikájú fő-témájától nyeri. A lassú tétel a bécsi szerenádmuzsikák kedélyes-érzelmes világát idézi fel, akárcsak a menüett. A finálé főtémája a Szöktetés időbeni közelségére utal: Ozmin híres „akasztófa-áriájának” témájára ismerünk benne.
Mozart: c-moll mise KV 427
Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) a c-moll misét nem megrendelésre írta, hanem fogadalomból: felesége gyógyulásáért ajánlotta fel. “Szívem mélyén megfogadtam, hogy megírom, és remélem, hogy be is fogom tartani. Amikor elszántam magam rá, a feleségem még hajadon volt, mivel azonban szilárdan elhatároztam, hogy gyógyulása után feleségül veszem, könnyen tehettem ezt a fogadalmat… Ígéretem komolyságának bizonyítékaként egy félig elkészült mise partitúrája szolgálhat, amely még a legszebb reményekre jogosítva itt fekszik…” 1783 januárjában részben elkészült vele, de teljesen sohasem fejezte be. A bemutatón, ahol a művet valószínűleg más miséiből vett tételekkel egészítette ki, felesége, Constanze énekelt szólót. A kantáta-misének szánt mű több stílust ötvöz: a “Kyrie” tétel Bach végtelenül áradó dallamait, a “Gloria” Händel jubiláló hangulatvilágát idézi. Jól megférnek egymás mellett az olaszos operaáriák és a klasszikus haydni elemek, a vészterhesen drámai “Qui tollis” pedig a händeli hatással együtt is messze előremutat saját koránál. Mozart mesterien fejezi ki zenével a legbelső lényeget, megfoghatatlan képességgel ábrázolja az égi és a földi szerelmet ebben a műben.