Olasz hangulatban

Olasz hangulatban – Vendégszereplés Keszthelyen

Április 19-án, szerdán, 19 órakor a Balaton Kongresszusi Központ és Színházban lép fel a Savaria Szimfonikus Zenekar. Vezényel Leonardo Sini.

Műsor:

Rossini: A selyemlétra – nyitány
Saint-Saëns: I. a-moll csellóverseny Op.33
Mendelssohn: IV. A-dúr „Olasz” szimfónia

Szólista: Ettore Pagano /cselló/

Vezényel: Leonardo Sini /Olaszország/

Helyszín: Bartók Terem

Egy nagyszerű koncerttel várja közönségét április 20-án, csütörtökön a Savaria Szimfonikus Zenekar. A magyar zenei élet jelentős képviselőjévé vált nemzeti minősítésű együttes koncertjét Leonardo Sini fogja vezényelni. A fiatal, de annál tehetségesebb karmesterrel már találkozhattunk a 2017-es Maestro Solti Nemzetközi Karmesterversenyen, ahol az első helyezésért járó díjat nyerte el. A koncert másik sztárja Ettore Pagano csellóművész lesz, aki fiatal kora ellenére 2013 óta mintegy 40 nemzetközi versenyt nyert meg. A hangversenyen Saint-Saëns a-moll csellóversenyt hallhatjuk előadásában.

(C) Thomas Raggam, The Schubidu Quartet

Az elhangzó művekről:

Gioachino Rossini (1792–1868) művében mindig megszólal valami fürge, szerethető, izgő-mozgó, virtuóz és mégis lírai dallam. A selyemlétra nyitány magán viseli mindazokat a stílusjegyeket, mondhatni fegyver-arzenált, melyekkel a szellemes és zseniális szerző elkápráztatta közönségét: fanyar humorral átitatott, könnyed dallamvilág, finom, áttört hangszerelés, a nézőtér felé kikacsintó ritmikai bravúrok és hangeffektusok, és nem utolsó sorban a Rossinira oly jellemző fokozás és crescendo, mely bombasztikus lezárásba torkollik.

Camille Saint-Saëns (1835–1921) csellóversenye három, szünet nélkül megszólaló, de jól elkülönülő tételből áll. A cselló egyetlen zenekari akkordot követően belecsap a témába, amely a tétel folyamán vándorol a hangszerek között. A finálét ugyanez a téma nyitja. A két saroktétel között finom menüett szól. Az elképesztő technikai kihívásokat támasztó művet minden idők legjobb csellóversenyének tartják. Saint-Saëns alkotásaiban a nagy tudás hűvös szigorral és eleganciával társul, a formai és technikai sajátosságok lépnek előtérbe.

Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809–1847) a művet 1833-ban, a londoni Filharmóniai Társaság felkérésének eleget téve komponálta, az ősbemutatót még abban az évben maga vezényelte Londonban. A mű kottája csak 1851-ben, a szerző halála után jelent meg, így bár valójában ez a harmadik szimfóniája, a IV. sorszámot kapta. A hallgatót azonnal magával ragadja a nyitótétel sodrása, lendülete, ezzel szemben a lassú második tétel megfontolt, komolyabb hangvételű. A harmadik tétel középrészének kürtzengéséből mintha a hazai, német tájak utáni vágyódást hallanánk ki. Egy nápolyi saltarello, ugrótánc zárja a művet.
Érdekesség, hogy bár a szimfónia alaphangneme A-dúr, a zárótétel moll hangnemű.