Szimfónia bérlet 7. előadás

A budapesti MÁV Szimfonikusok hangversenye

B. Britten: Simple Symphony
B. Britten: Prelúdium és fúga
F. Schubert: d-moll vonósnégyes No. 14 op. posth. D 810
(A halál és a lányka) – zenekari változat

Vezényel: Takács-Nagy Gábor

Benjamin Britten 1934-ben fejezte be Simple Symphony, azaz Egyszerű szimfónia című kompozícióját. A cím kissé megtévesztő lehet, hiszen a szimfóniában Britten nem teljes szimfonikus zenekart, hanem vonószenekart alkalmaz. A mű érdekessége, hogy a zeneszerző saját bevallása szerint olyan zenei vázlatokat használt föl benne, melyeket 9 és 12 éves kora között fogalmazott meg. A Simple Symphony után közel tíz évvel, 1943-ban szintén vonószenekarra készült el a Prelúdium és fúga, mely a Boyd Neel Orchestra fennállásának tizedik évfordulóját volt hivatott megünnepelni, és eme jeles alkalom apropóján a fúgában a zenekar mind a tizennyolc tagja számára egy-egy különálló szólamot biztosított a szerző.

Matthias Claudius A halál és a lányka című versét 1817-ben zenésítette meg Franz Schubert. A fiatal leány és az érte kérlelhetetlenül elérkező halál rövid párbeszédét megjelenítő dal a d-moll vonósnégyes második, variációs tételének témájaként szerepel.  Egyes értelmezések szerint a scherzóban a halál démoni hegedűsként lép elénk, a zárótétel tarantellájában pedig nem nehéz haláltáncot hallani. A vonósnégyest Gustav Mahler 1896-ban dolgozta át vonószenekarra.