Beethoven: Esz-dúr zongoraverseny
Beethoven: VII. A-dúr szimfónia
Közreműködik: Giulio de Padova
Vezényel: Vásáry Tamás
A Szimfónia-bérletben már két olyan hangversenyt is hallhattak, amelyet a bécsi klasszika korszakos szerzőinek műveiből állítottunk össze. Mozart különböző „arcai” után a szimfóniák fejlődését kísérhették nyomon Haydn munkásságában, míg a Rádiózenekar koncertjén a stílus utolsó kiemelkedő képviselőjének, Beethovennek két rendkívül kedvelt alkotása hangzik el.
Elsőként az Esz-dúr zongoraverseny, melynek rokonítása az Esz-dúr „Eroica” szimfóniával talán nem véletlen. Nemcsak a hangnem azonos, de a katonás-hősies hangvétel is, és a terjedelem vetekszik a híres szimfónia hosszával. A dúsan és igényesen kidolgozott zenekari kíséret szinte azt sugallja, hogy a mű egy zongorára és zenekarra írt szimfónia. A zongoraszólam megszólaltatása az előadótól a tökéletes technikai tudás mellett megkívánja a zenei formálás és kifejezés legszélesebb skáláját. A szerkesztés során Beethoven számos meglepetést is tartogat a hallgató számára.
A „Tánc apoteózisa – a tánc megdicsőülése” névvel is illetett A-dúr szimfónia minden bizonnyal nem szorul bemutatásra. Mind a négy tétel jellegzetesen táncszerű ritmikára épül – ezek a ritmusképletek bizonyos vélemények szerint az antik daktilus verslábból erednek -, de a szimfónia a magával ragadó ritmusáradat mellett minden bizonnyal a csodálatos 2. tételnek is köszönheti népszerűségét.