Szimfónia bérlet 8. előadás

Bécsi klasszikusok Hamar Zsolttal

Beethoven: István király-nyitány
Mozart: A-dúr klarinétverseny KV. 622
Haydn: 98. B-dúr szimfónia

Közreműködik: Varga Gábor – klarinét
Savaria Szimfonikus Zenekar

Vezényel: Hamar Zsolt

Beethoven: István király-nyitány

1812 februárjában a Pesti Német Színház ünnepélyes megnyitóján „István a király, vagy Magyarország első jótevője” címmel mutatták be a kor népszerű színpadi szerzőjének, August Kotzebue-nek a darabját. A kísérőzenét Ludwig van Beethoven (1770-1827) még 1811-ben, a csehországi Teplice-fürdőn komponálta: kilenc, kórusokkal kombinált tételt írt. A kísérőzenéből ma főként a verbunkos témákra épült nyitányt ismerik, melyben az Örömóda témájának korai változatát is felfedezhetjük.

Mozart: A-dúr klarinétverseny KV. 622

Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) utolsó befejezett művét, az A-dúr klarinétversenyt halála előtt két hónappal komponálta, egy kiváló bécsi klarinétművész, Anton Stadler részérre. Eredetileg G-dúr basszetkürtversenynek szánta, de aztán Stadler a basszetklarinét javára döntött. A zenekar oboák nélkül, fuvolákkal, fagottokkal és kürtökkel színezett lágy hangzásával a klarinétot ellensúlyozza, kiemelve ezzel a klarinét karakterének sokrétű árnyalatait. Mozart felülmúlhatatlanul aknázta ki a hangszer adta lehetőségeket, elsőként figyelt fel a klarinét nemes és kifejező voltára. A szólamutánzások, a hangnemváltások, a mellék- és zárótéma ívelése, a földolgozó középrész ellentétes moll színezetei mind egy töretlen zenei folyamatot alkotnak. Az Adagio szabályos háromrészes dalformája egyetlen nagy „lélegzet”, mintegy hálaóda a létezés öröméért. A zárótétel szonátarondó, triószerű középrésszel, bizalmat, jókedvet, barátságot sugall.

Haydn: 98. B-dúr szimfónia

Joseph Haydn (1732-1809) tizenkét szimfóniát komponált Londonban 1791 és 1795 között. Ezek a szimfóniák bámulatra méltó summái Haydn szimfonikus életművének. Ennek a sorozatnak tagja az 1792-ben írott B-dúr alkotás is, melyben észrevehetően megfigyelhető Mozart hatása, különösen az első két tételben. Egyes elemzők szerint a 2. tétel lassú, megilletődött muzsikáját Haydn Mozart halálának hatása alatt írta. A fináléban alkalmazott hegedűszóló a barokk concertok világát idézi fel, nem véletlenül: Haydn késői művészetének fontos vivmánya volt a concerto műfajának újragondolása, és a stílus használata a szimfóniák zenei anyagainak megformálásában.