Szimfónia-Ősz bérlet 1. előadás

Edward Elgar (1857-1934) brit zeneszerző utolsó jelentős műve az 1919-ben íródott e-moll csellóverseny. A
mű hátterében az első világháború, a sorozatos veszteségek borongós képe áll. A bemutató után néhány héttel meghalt a felesége, Alice – és mintha utolsó találkozás lenne ez a darab, Elgar többé nem volt képes teljes értékű darabot komponálni és befejezni, holott még 15 évig élt.A szívbemarkoló dallamvilág, a befejező Coda előtt még egyszer visszatérő, mélyen megindító kezdőtéma a fájdalom vissza-visszatérését, el nem múló “örökséget”
sejtet. Az 1919-es londoni ősbemutató szerencsétlen kimenetelű volt, a siker elmaradt, ám ez nem annyira
a mű és a szólista – Felix Salmond – hibája volt, hanem inkább a túl kevés próbán múlt. A zenekarban
ott ült csellistaként a fiatal John Barbirolli, aki azon a 40 évvel későbbi, mérföldkőnek számító felvételen vezényel, amin Jacqueline du Pré szólózik. Ez a legendás előadás tette széles körben ismertté Elgar versenyművét.
Richard Strauss 1886 tavaszán életében először lépett német nyelvterületen kívülre, Meiningenből
Itáliába utazott. Útja nem volt éppen felhőtlen, egy alkalommal mindenét ellopták. Nápoly, Capri,
Sorrento, Pompeii után Róma nyűgözte le leginkább az ifjú mestert. A két hónapos utazás hatására írott
négytételes zenekari fantázia az Aus Italien címet kapta. A tételeket programcímekkel látta el: 1.: A
Campagnán. 2.: Róma romjai között. 3.: A sorrentói parton. 4.: Nápolyi népélet. Az utolsó tételben Denza
Nápolyi dalát dolgozza fel a Funiculi funiculát. (a cím a Vezúv térségében utasokat szállító kisvasútra utal).
Strauss népdalnak titulálta Denza dalát, aki szerzői jogdíjat kért, és kapott Strausstól a dalhasználatért.