Szimfónia-Ősz bérlet 4. előadás

Aram Hacsaturján (1903-1978) örmény származású szovjet zeneszerző, a 20. századi komolyzene egyik kiemelkedő, ünnepelt alakja. Művészete, melyre nagy hatással volt az örmény népzene, a zeneszerző sajátos tehetségéről árulkodik, művei rendkívüli egyediséget mutatnak. 1940-ben David Ojsztrah számára írta a Hegedűversenyt, a zenemű ezután szinte soha nem hiányzott a neves művész repertoárjáról. (Tételek: 1. Allegro con fermezza 2. Andante sostenuto 3. Allegro vivace)Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (1906-1975) V. szimfóniája, egyike a
leggyakrabban előadott 20. századi szimfóniáknak, valódi modern klasszikus. Drámai ereje és dallamgazdagsága rendkívül népszerűvé tette. Kissé Mahlerre emlékeztet, de hangja még komorabb; a gyakori modulációk még
jobban kihangsúlyozzák a zenéből sugárzó maró gúnyt. Az induló csúcspontján visszatér két korábbi téma: a
pontozott motívum még erőteljesebb, mint először, de a lírai melléktéma, melyet most a fuvola és a kürt játszik
lágy hárfaakkordok kíséretében, elvesztette korábbi nyugtalanító jellegét és békés, szinte túlvilági hangon zárja
le a tételt. Második tételként rövid Scherzót hallunk, amely ismét Mahler hatását mutatja.
A harmadik tétel terjedelmes Largójában a rezek hallgatnak, és a hegedűk a szokásos két szólam helyett háromra
oszlanak. Az espressivo nyitódallamot csak a vonósok játsszák; a következő téma a fuvoláké és a hárfáé; az első
tétel indulóritmusa itt egyértelműen siratóvá változik. Az oboa, a klarinét és a fuvola vigasztalan szólódallamai közé
egy ortodox gyászének vonósokon felcsendülő részletei keverednek. A mű koncepciójának középpontjában
egy ember áll, minden szenvedésével. A szimfónia Fináléja örömteli, optimista módon oldja fel az előző tételek feszült és tragikus pillanatait.