Május 31-én, szerdán, A Magyar Klasszikus Zene Napján Kocsis Zoltánra emlékezik a Savaria Szimfonikus Zenekar. Savaria bérletsorozatának utolsó előadásán egy-egy Lajtha László és Kovács Zoltán mű, valamint két Dohnányi Ernő darab hangzik el. Szólista Tóth Domonkos (klarinét), vezényel Kovács János.
A magyar klasszikus zene napja alkalmából a Savaria Szimfonikus Zenekar következő hangversenyének szólistája, Tóth Domonkos (klarinét), a Liszt Ferenc Művészeti Egyetem növendéke ajánlja a zenebarátok figyelmébe a zenekar május 31-i hangversenyét. Domonkos a tavalyi „A jövő zenészei” gálán kapta Kiss Barna igazgatótól a megtisztelő felkérést, aki a gálahangverseny történetében először honorálta bérletes nagykoncert-fellépéssel egy növendék kivételes tehetségét.
Műsor:
Lajtha: Szimfonietta Op. 43
Kovács Zoltán: Álomtáncok
Dohnányi: fisz-moll szvit Op.19
Dohnányi: Szimfonikus percek Op. 36
Szólista: Tóth Domonkos /klarinét/
Vezényel: Kovács János
Dátum: 2023. május 31., szerda, 19:00
Jegyár: 4500 Ft
Helyszín: Bartók Terem
Az elhangzó művekről:
Lajtha László (1892-1963) zenéje olyan, mint az érme, melynek anyaga magyar, verete francia, érvényessége pedig az egész világra kiterjed. Ez a Szimfonietta esetében tökéletesen megállja a helyét. A magyar népzene, valamint a klasszikus nyugati műzene (főként Bach, Haydn, Mozart) hatása egyaránt érvényesül e kompozícióban, és persze az a könnyed, levegős, áttetsző hangszerelés is, amelyet Lajtha a francia zenéből tanult el. A hazai zenei életben igen megbecsült, elismert szakembernek számító szerző egyik legnépszerűbb, leggyakrabban játszott műve.
Kovács Zoltán (1966-) művében a klarinétszóló virtuozitásával, a mélyvonósok kontrasztjával, sokféle karakter egybefűzésével élvezetes darabot hallhat a közönség. Kicsit bartókos, századfordulós hangulatfestő részekkel. A ritmikai elemek sokfélesége teszi izgalmassá a részek kapcsolatát.
Dohnányi Ernő (1877-1960) négytételes kompozícióját olykor a „Romantikus” melléknévvel szokás említeni. Ám a mű (késő)romantikus jellege a szerzőre oly jellemző derűvel, a balettes és valceres utalások humorával is jól összefér.
„Melyik nemzet tud ma egyszerre három ilyen géniuszt (Kodály, Bartók és Dohnányi) felmutatni?” – tette fel a kérdést 1933-ban a korabeli kritika a Filharmóniai Társaság Zenekarának 80. születésnapi koncertje kapcsán. Itt hangzott el Dohnányi öttételes műve, melyben a tündéri Capriccio-t egy szomorkás Rapszódia követi, középen hallhatjuk a lendületes Scherzo-t, majd egy 16. századi dallamra írt variációs tétel után könnyed és felhőtlen Rondo zárja az alkotást.