Május 31-én, a Magyar Klasszikus Zene Napján Kocsis Zoltánra emlékezett a Savaria Szimfonikus Zenekar. Savaria bérletsorozatának utolsó előadásán egy-egy Lajtha László és Kovács Zoltán mű, valamint két Dohnányi Ernő darab hangzott el. Szólót játszott Tóth Domonkos (klarinét), vezényelt Kovács János.
Helyi szólistával, Tóth Domonkos klarinétossal, a Liszt Ferenc Művészeti Egyetem növendékével ünnepelte a Magyar Klasszikus Zene Napját a Savaria Szimfonikus Zenekar. Ám mielőtt a fiatal szólista játékát élvezhettük volna, egy ritkán játszott Lajtha-mű különleges dallamvilága járta be a Bartók Terem zenei terét. A magyar népzene, valamint a klasszikus nyugati műzene (főként Bach, Haydn, Mozart) hatása egyaránt érvényesült a kompozícióban, és persze az a könnyed, levegős, áttetsző hangszerelés is, amelyet Lajtha a francia zenéből tanult el.
Ezután lépett a Bartók Terem dobogójára Tóth Domonkos, aki egy, a zenekart is „megdolgoztató”, virtuóz darabban mutatta meg kivételes zenei tehetségét. Nagyszerűen lélegzett együtt Kovács Zoltán Álomtáncok című művében szólista és zenekar, a kicsit bartókos, századfordulós hangulatfestő részeket felvonultató művet a ritmikai elemek sokfélesége tette izgalmassá, Kovács János karmester pedig mesterien fogta össze az élvezetes darabot.
Szünetet után két Dohnányi-művet hallhatott a közönség, előbb egy négytételes romantikus szvitet, majd az öttételes Szimfonikus percek c. darabot.
Elhangzott művek:
Lajtha: Szimfonietta Op. 43
Kovács Zoltán: Álomtáncok
Dohnányi: fisz-moll szvit Op.19
Dohnányi: Szimfonikus percek Op. 36
***
Idén hét éve annak, hogy elhunyt Kocsis Zoltán Liszt Ferenc- és kétszeres Kossuth-díjas zongoraművész, karmester és zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója, az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb hatású magyar művésze. Hagyományteremtő szándékkal születésnapján indította útjára A Magyar Klasszikus Zene Napja elnevezésű programsorozatot a Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikusok, bevonva az ország számos együttesét és oktatási intézményét. Új ünnepnap került tehát a magyar kultúréletbe, fókuszba állítva a magyar klasszikus zenét.
A magyar klasszikus zene gazdagságára, régi és új értékeire, kis és nagy mestereire, változatosságára és félreismerhetetlen ismertetőjegyeire büszkének lennünk. A magunk muzsikáját, 19., 20. és 21. századi komponistáink alkotásait az európai kultúra, s egyáltalán: a világ komolyzenéjének egyetemes közegében leljük fel. Ahhoz mérjük, és abban helyezhetjük el a magyar zeneirodalom termését.
Szöveg és fotók: Büki László / Savaria Szimfonikus Zenekar