
Az est műsorában Bartók Erdélyi táncai és Négy zenekari darabja, valamint Liszt Prometheus című szimfonikus költeménye mellett Beethoven III. (c-moll) zongoraversenye állt a középpontban. A mű előadásában Balog József érzékeny, ugyanakkor virtuóz játéka különleges kapcsolatot teremtett a közönséggel: a koncert során több pillanatban is érezhető volt az a közvetlen, élő párbeszéd, amely a szólista és a hallgatóság között kialakult.

A műsor íve különleges zenei párbeszédet rajzolt ki a szerzők között. Beethoven zenéjében a megszülető gondolat frissessége és spontaneitása volt érezhető, míg Bartók és Liszt műveiben a történelmi és érzelmi távlatok, a szabadság és a küzdelem motívumai kaptak hangsúlyt – mindezt a jövőbe vetett hit és a zenei kifejezés ereje fogta össze.

A közönség lelkes fogadtatása és a hosszan tartó taps ráadást is hozott: Balog József Schubert–Liszt: Ständchen című darabbal köszönte meg a hallgatók figyelmét.

A koncertet megelőző napon, március 12-én, a produkció a keszthelyi Balaton Színházban is bemutatkozott, a Filharmónia Magyarország szervezésében, ahol ugyancsak Vajda Gergely vezényletével, a Savaria Szimfonikus Zenekarral és Balog Józseffel lépett színpadra a művészgárda.
Balog József egy korábbi beszélgetésben úgy fogalmazott: számára az a legfontosabb, hogy a közönség a koncerten „kiléphessen egy időre a mindennapok mókuskerekéből”, és hagyja, hogy a zene hasson rá.

A Bartók Terem péntek esti hangversenyének hangulata alapján úgy tűnt, ez a gondolat teljes mértékben célba ért: az est valódi közös zenei élménnyé vált előadók és hallgatók számára egyaránt.
Fotó: Mészáros Zsolt