Recept egy jubileumi koncerthez:

Végy

– látványelemeket: óriásdob, tamtam (kínai templomi gong), alumíniumkanna-jellegű és méretű lefojtó (szordínó) tubához, hárfa, hatalmasra nőtt, fizikaórai dörzsrudakra emlékeztető ütőhangszer, emeletes cintányér és Kiss Barna igazgató kürttel;

– hangelemeket: váratlan irányokból érkező dallamok 3×3 rézfúvós torkából, bravó-kiáltások

– hűséges és lelkes (nemzetközi) közönséget,

és a siker garantált lesz.

Komolyra fordítva a szót: pénteken este teltházzal indult a Savaria Szimfonikus Zenekar 50. jubileumi koncertévadja. Az alakomhoz illő Ünnepi nyitányt Dohnányi Ernő 1923-ban, Pest, Buda és Óbuda egyesülésének 50. évfordulójára írta (szimbolikusan három zenekarra), ami idén éppen kétszer 50 éve volt.

A hallgató hegyezte a füleit, amint a szokatlanul kétfelé ültetett zenészek által játszott lendületes dallamban egyszer csak a Szózat hangjait vélte felfedezni. A meglepetés fokozódott, amikor a mű tetőpontján, a nézőtér szándékosan nyitva hagyott ajtajai mögül, a folyosóról a kürt-trombita-harsona-kar, mint 3. együttes a zenei szövedékbe markáns ellenpontként bedolgozott Himnusz emelkedett melódiáját hozta.

Az egyik zenekarban közreműködő Kiss Barna igazgató ezúttal a hangszerrel a karja alatt köszöntötte az új, egyben jubileumi évad alkalmából az elragadtatott közönséget (miközben a háttérben szorgos kezek elvégezték a szükséges visszaalakításokat a színpadon).

Igazgató úrtól megtudhattuk, hogy éppen 50 éve kapott a Petró János által vezetett együttes professzionális zenekari státuszt, hivatásos zenészekkel. Az ötvenes szám az évadban szinte misztikusan más pontokon is felbukkan: Vajda Gergely vezető karmester idén 50 éves, az igazgató pedig 50 éve lépte át először a Bartók Béla Zeneiskola küszöbét. Bónusz: a nyitóhangverseny szólistája, egyben a zenekar egyik koncertmestere, Bozsodi Lóránt szintén idén ünnepelte e jeles évszámot.

Az új évad első koncertjén a zenekar új koncertmestere, Kovács-Buizer Flóra töltötte be ezt a funkciót, már csak azért is, mivel szakmai párja, Bozsodi Lóránt szólistaként volt érdekelve: Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét játszotta a rá jellemző felkészültséggel és szerénységgel.

A szünet utáni ősbemutatón elhangzó Nebula vitae című darab modern hangzásvilága, szférikus lebegése, sokrétű hanghatásai a személyesen is jelenlevő Tihanyi László zeneszerzőt dicsérik. Amint a vezető karmestertől megtudtuk: a világűrben jártunk. Áááá-igen, tényleg, így már értem, de jóóó! – gondolhatta az egyszeri koncertrésztvevő.

A karmester párhuzamot vont: „Amikor a csillagokat nézzük, azok múltbéli állapotát látjuk. Ugyanígy a komolyzene is elmúlt korokból érkezve ragyogja be jelenünket”.

Az estet Modeszt Muszorgszkij Egy kiállítás képei című műve keretezte. Az előző darabban közreműködő öt fős ütősszekcióra a plasztikus benyomások világába tett utazáshoz is szükség volt. Ritkaságszámba menő érdekesség, hogy a szimfonikus zenekarban szaxofon- (Rákos Júlia) és tubaszóló (Szentgyörgyvári Tibor) is elhangzott.

Felemelő érzés volt pénteken a Bartók Terem széksoraiban ülni, hallgatni, átélni a csodálatos zenei élményt és szívből jövően tapsolni a jubiláló szimfonikusoknak, az est szólistájának és karmesterének!

Szöveg: lla
Fotók: Büki László / Savaria Szimfonikus Zenekar