Olasz hangulatban – Katarzis a Bartók Teremben és Piacenzában

Olasz hangulatban – Katarzis a Bartók Teremben és Piacenzában

Olasz karmester, olasz szólista és sodró lendületű művek – Könnyed dallamvilágú Rossini-mű, minden idők legjobb csellóversenye és lendületes „Olasz” szimfónia: ez a három mű várta április 20-án a zenebarátokat a Bartók Teremben, 22-én pedig az olaszországi Piacenzában a Savaria Szimfonikus Zenekar hangversenyein. Szólót játszott Ettore Pagano (cselló), vezényelt Leonrado Sini.

Április 20-án, a Savaria bérlet hetedik hangversenyének nem véletlenül volt olasz karmestere és szólistája: a kiváló repertoár – Rossini: A selyemlétra – nyitány; Saint-Saëns: I. a-moll csellóverseny Op.33 és Mendelssohn: IV. A-dúr „Olasz” szimfónia – szinte megágyazott az olasz hangulatnak.

Rossini művében mindig megszólal valami fürge, szerethető, izgő-mozgó, virtuóz és mégis lírai dallam. A selyemlétra nyitány magán viselte mindazokat a stílusjegyeket, melyekkel a szellemes és zseniális szerző elkápráztatta közönségét: fanyar humorral átitatott, könnyed dallamvilágot, finom, áttört hangszerelést és a nézőtér felé kikacsintó ritmikai bravúrokat és hangeffektusokat.

Saint-Saëns csellóversenye elképesztő technikai kihívásokat támasztó mű, amit minden idők legjobb csellóversenyének tartanak. A szólistaként fellépő fiatal olasz csellista, Ettore Pagano vibráló személyiségével és precíz, virtuóz játékával is uralta a színpadot, de amit az utolsó, harmadik ráadásban kapott tőle, azt sosem feledi a hangverseny közönsége (talán egy mongol sámánének lehetett?). Ettore szó szerint „együtt lélegzett” a művel, ugyanis mint kiderült, a „sikáló” hang nem hangszerből, hanem belőle jött, légzéstechnikájának köszönhetően.

Fotó: Büki László / Savaria Szimfonikus Zenekar

Mendelssohn-Bartholdy az „Olasz” szimfóniát 1833-ban, a londoni Filharmóniai Társaság felkérésének eleget téve komponálta, nyitótételének sodrása, lendülete a hallgatót azonnal magával ragadta. Ezzel szemben a lassú második tétel megfontolt, komolyabb hangvételű. A harmadik tétel középrészének kürtzengéséből mintha a hazai, német tájak utáni vágyódást hallanánk ki, a művet pedig egy nápolyi ugrótánc, egy saltarello zárta.

Leonrado Sini karmester parádésan fogta össze a szokás szerint nagyszerűen együtt muzsikáló Savaria Szimfonikus Zenekart.

A Bartók Terem havonta többször is kisebb zenei csodák helyszíne, ahogy az volt csütörtökön is. Éljük át minél többen ezeket a katartikus pillanatokat, a zenekar minden alkalommal nyitott szívvel és nagyszerű repertoárral várja közönségét, mert nekik az ő jelenlétük adja a katarzist!

Fotó: Büki László / Savaria Szimfonikus Zenekar

A szombathelyi koncertet követő második napon már Piacenza impozáns hangversenytermében léptek színpadra a szombathelyi szimfonikusok, s adtak a csütörtöki repertoárral egy felejthetetlen koncertet az olasz közönség előtt. A rendkívül tehetséges olasz csellista a hazai közönséget is elbűvölte, akárcsak a szimfonikus zenekar. A Rossini-műből áradó örömteli hangulat, a virtuóz csellóverseny és Mendelssohn briliáns „olasza” nagyszerű zenei esttel ajándékozta meg a publikumot és zárta a piacenzai koncertszezont.

Fotó: Gianni Cravedi

A zenészek számára is lenyűgöző volt mind a helyszín, mind a szállás, ami Cremonában volt. Érthető, hogy a város a vonósok szabadidejét eléggé lekötötte. Sokan meglátogatták a hegedűmúzeumot, ahol több száz éves mesterhangszerekkel találkozhattak. Egy teremben kizárólag Stradivari, Amati és Guarneri hegedűk „incselkedtek” a látogatókkal. A városban rengeteg hangszerkészítő üzlet van, bár szombat lévén, többségük pihenőn volt. A jól sikerült esti koncerten a csellista természetesen hozta a Szombathelyen megismert virtuozitást, a zenekar pedig bezsebelte a „kényes olasz fülek” vastapsát.

Fotó: Radványi Dóri

Szöveg és fotók: Büki László / Savaria Szimfonikus Zenekar

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenkettő − egy =

Hasonló bejegyzések

Pin It on Pinterest