Stílszerűen és a zord időjárási fordulatot átmenetileg feledtető nyárias bájjal indult a szimfonikus zenekar 51. professzionális idénye: Kiss Barna igazgató szívélyes köszöntése után Giacomo Rossini A sevillai borbély című operájának nyitánya Antal Mátyás karmester keze alatt könnyed átvezetést jelentett a teltházas közönségnek a bérlettelen időszakból a sorozatos koncertlátogatás újabb élménydús időszakába. 

Paganini-művet látva műsoron (D-dúr hegedűverseny, Nr. 1. Op. 6), alapból valami izgalmasra, szenvedélyesre, technikásra asszociálunk, ez az empirikus tapasztalaton alapuló várakozás azonban még fokozódott, amint megjelent a színpadon Ábrahám Márta hegedűművésznő piros ruhájában. Az előfeltételezés messzemenőkig igazolódott, öröm volt átélni, ahogy a szólista „az ördög hegedűse” által kifundált extrém hangszeres kihívásokat bravúrosan oldotta meg. Felszabadultan, élvezettel muzsikált, helyenként három-négy szólamban is. Szuverén játékával bizonyította az egyébként elsősorban barokk-specialista, Bach-kutató művésznő méltó helyét a hegedűvirtuózok elit klubjában. A ráadásként szólóban játszott J. S. Bach Sicilienne – mely többeknek könnyeket csalt a szemébe – előadói spektrumának ebbe a lágyabb szegmensébe nyújtott bepillantást.

A szünet után a földi szenvedélyek helyett az égi perspektíva került előtérbe. Nógrádi Péter zeneszerző személyesen is jelen volt az eredetileg kamaramű A bárány menyegzője című művének nagyzenekari bemutatóján, mely többek között a gyász árnyalatainak érzelmi mélységeit megjárva vezetett végül el a lelki béke birodalmába.

Ottorhino Respighi monumentális műve, a Templomablakok megtöltötte a színpadot zenésszel és egy különleges hangszer-konglomerátummal: 3 billentyűs (zongora, orgona, celeste) plusz hárfa; sokféle ütőhangszer (köztük 3 db nagyméretű gong) három fős ütősszekcióval, nagyszámú vonós és főleg rezes intenzív részvételével. 

A közönség a zenekar közvetítésével átérezhette a komponista vívódásait, egyfajta szeszélyes utat téve meg a legszelídebb lelki árnyalatoktól a legvadabb indulatokig, a kétség, az önmarcangolás lépcsőin át. Majd a piros fejű – feltehetőleg gumi – kalapáccsal a harangjáték keretén imitált harangszó ismételt hívására szívdobogva lépte át az orgona által imitált virtuális templom küszöbét, hogy végül a felmagasztosulás lelki katarzisa teljesedjen ki a grandiózus fináléban.