Szólistaparádé a jubileumi évad hatodik hangversenyén

Szólistaparádé a jubileumi évad hatodik hangversenyén
A Savaria Szimfonikus Zenekar négy művésze lépett elő szólistának december 1-én, az évad hatodik hangversenyén. Badics Krisztina (oboa), Kerti Áron (klarinét), Kovács Róbert (kürt) és Janzsó Péter (fagott) Mozart: Sinfonia Concertante fúvósokra című művében csillogtatta meg virtuozitását! Hamar Zsolt vezényletével még egy Mozart mű (Don Giovanni – nyitány) és Schumann: IV. (d-moll) szimfóniája hangzott el. A zenekart ismét teltház fogadta és vastaps búcsúztatta – december 19-ig, a következő hangverseny időpontjáig, amit rendhagyóan az AGORA Művelődési és Sportházban tartanak.

Mozart: Don Giovanni – nyitány, KV 527  

Mozart a mű szövegírójának a bécsi udvari költőt, Lorenzo da Pontét kérte fel, aki ezúttal a 17. századi gyökerű, népszerű Don Juan témát választotta. Az elkészült olasz nyelvű opera eredeti címe Il dissoluto punitoossia Il Don Giovanni („A megbüntetett kéjenc, avagy Don Giovanni”). A darab nyitányát mint oly sokszor, ezúttal is az utolsó pillanatban vetette papírra Mozart. Önmagában is remekmű, amit állítólag a bemutató előtti utolsó éjszakán komponált. A lassú bevezetés a cselekmény végkifejletét, az opera utolsó előtti jelenetét előlegezi meg. Don Giovanni a történet kezdetén párbajban megöli a lánya segítségére siető kormányzót, s a kormányzó síremlék-szobrát később cinikusan meghívja vacsorára. A kőszobor valóban bekopogtat Don Giovannihoz, akit, mivel nem hajlandó a bűneit megbánni, végül a pokol lángjai nyelnek el. Már a nyitány első két, hátborzongató akkordja mintegy letaglózza, s a dráma bűvkörébe vonja a hallgatót. A nyitány a végkifejlet félelmetes témájával indul, míg a szonáta formájú gyors rész a soha meg nem nyugvó, a gyönyöröket féktelenül habzsoló címszereplő portréja.

Mozart: Sinfonia Concertante fúvósokra (Esz-dúr), KV 297/b

Az Esz-dúr sinfonia concertante eredetileg fuvolára, oboára, kürtre és fagottra íródott Mozart négy hangszervirtuóz barátja számára 1778-ban, Párizsban. A művészeket a szerző még Mannheimben ismerte meg, s úgy tervezte, új darabját a párizsi Concerts Spirituels egyik rendezvényén mutatják majd be. A bemutató azonban elmaradt, sőt, a kéziratnak is nyoma veszett. Mozart ugyan néhány hónappal később egy levélben kifejezte szándékát, miszerint újból lekottázná a kompozíciót, erre mégsem került sor. Azt sem tudjuk, ki készítette a mű ma ismert formáját, az oboára, klarinétra, kürtre és fagottra írt változatot, amit az esten Badics Krisztina (oboa), Kerti Áron (klarinét), Kovács Róbert (kürt) és Janzsó Péter (fagott) kiváló tolmácsolásában hallhattunk.

Schumann: IV. (d-moll) szimfónia, Op. 120

A darab felépítése egészen rendhagyó: bár a klasszikus szimfóniákból jól ismert, négytételes formamodellt követi, ám a négy tétel megszakítás nélkül hangzik el, és a zene egészét át- meg átszövik a tematikus megfelelések és utalások.
A nyitótétel lassú bevezetésének kezdetén felhangzó, hat hangból álló motívum az egész szimfónia mottója: a mű további témáinak legtöbbje belőle származtatható. A mű végén kitörő örömmel szólal meg a finálé főtémája – amely nem más, mint a nyitótétel főtémájának három akkorddal kombinált változata. Ez a ragyogó D-dúr finale tehát mintegy a nyitótétel folytatása, amely két fokozatban felgyorsuló, diadalmas hangvételű codával ér véget.

A Savaria Szimfonikus Zenekart ismét teltház fogadta és vastaps búcsúztatta – december 19-ig, a következő hangverseny időpontjáig, amit rendhagyóan az AGORA Művelődési és Sportházban tartanak.

Forrás: filharmonikusok.hu

Szöveg és fotók: Büki László / Savaria Szimfonikus Zenekar

Szólistaparádé a jubileumi évad hatodik hangversenyén

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kettő + 13 =

Hasonló bejegyzések

Pin It on Pinterest