Wolfgang Amadeus Mozart életének 35. évében, 1791. december 1-jén éjjel halt meg. 1791 őszén már a Requiemen dolgozott, melyet Franz von Walsegg, a muzsikáért szenvedélyesen rajongó, ám tehetségtelen, mégis zeneszerzői babérokra vágyó gróf megrendelésére kezdett komponálni. 1791. szeptember 7-én egy levelében így írt:  „A fejem zavart, számolok a végzettel, s annak az Ismeretlennek a képe állandóan szemem előtt lebeg. Folytonosan magam előtt látom, amint kér, sürget és türelmetlenül követeli a munkát. S én folytatom, mert a komponálás kevésbé fáraszt, mint a pihenés. Egyébként nincs mitől rettegnem. Érzem abból, amit állapotom megmond világosan: ütött az órám. Meg kell halnom, itt a vég, mielőtt igazán örülhettem volna képességeimnek. Pedig az élet oly szép volt, a pályám oly sok boldogságot ígért, mikor elindultam! De hát a végzetén senki sem tud változtatni, bele kell törődni a Gondviselés akaratába… Be kell hát fejeznem halotti énekemet – nem szabad, hogy befejezetlenül hagyjam.”

Mégsem így történt: a Requeim végül torzó maradt. A Mozart-kutatás jelenlegi állása szerint azonban a mesternek lényegesen nagyobb rész tulajdonítható a korábban feltételezettnél. Mozart kézírásában maradt fenn ugyanis a teljes Requiem és Kyrie, a Dies irae nagy része, a Tuba mirum, a Rex tremendae, a Recordare, a Confutatis, a Domine Jesu, a Hostias tételek alapanyaga, valamint a Lacrymosa első nyolc üteme. Vagyis a zeneszerző a befejezetlen tételek főbb témáit, dallam- és harmóniavázlatait is elkészítette. A művet végül tanítványa, Franz Xaver Süssmayr – a fennmaradt vázlatok, jegyzetek aprólékos összegyűjtését követően, mestere iránti legmélyebb alázattal – tette teljessé.

Mozart zeneszerzői munkásságának különleges kontrasztja, hogy a halált hozó gyászmise a Varázsfuvola életigenlő tündérmeséjének dallamaival párhuzamosan született meg.

A Requiem zenéje élet és halál végzetes és (a zeneszerző halálának beteljesülésével) személyes drámáját jeleníti meg a zene eszközeivel. A halott lelke elszakad a földi világtól és a mennyei Úr elé járul, s mindeközben az áhítat, a halálfélelem, a lázas szorongás, az utolsó ítélet borzalmai, a vigasz, a túlvilági boldogság egyaránt zenei testet öltenek.

Mozart Requiemje csodálatos összhangban egyesíti a barokk önálló szólamokból összefűzött, ellenpontos szerkesztésmódját a dallamosságra és a témák ellentétességére építő klasszikus stílussal, ugyanakkor már utat nyit a romantika felé is.

Wolfgang Amadeus Mozart Requiemje (KV. 626) november első napjaiban a VOX Savariae Ökumenikus Vegyeskar, a Güssingi Városi Kórus, valamint a Savaria Szimfonikus Zenekar előadásában hangzik el, november 4-én pénteken 19:30 órakor Szombathelyen, november 5-én szombaton 18:00 órakor Kőszegen, november 6-án vasárnap 17:00 órakor Güssingben.

Szólistaként Gál Gabi (szoprán), Simon Krisztina (alt), Szappanos Tibor, illetve (Güssingben) Csapó József (tenor), valamint Bakonyi Marcell (basszus) működik közre. Mindhárom hangversenyen Lakner-Bognár Nóra, a VOX Savariae Ökumenikus Vegyeskar és a Güssingi Városi Kórus karnagya vezényel. A szombathelyi és a kőszegi koncertek fővédnöke dr. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkára.

A koncertek támogatói: Miniszterelnökség, Nemzeti Együttműködési Alap, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata, Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, VOX Savariae Ökumenikus Vegyeskar Egyesület, Savaria Szimfonikus Zenekar, ArtBrillante Produkciós Iroda, FM Design és a Sabar Borház, Káptalantóti, Mozart Cafe Bistro & Cukrászda.

Belépőjegyek a koncerthelyszíneken, illetve elővételben egyaránt vásárolhatók. Elővételben a szombathelyi koncertre a Savaria Szimfonikus Zenekar jegyirodájában és a Székesegyházi Főplébánia irodájában, a kőszegi koncertre a kőszegi Római Katolikus Plébánián és Szombathelyen a Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény és Látogatóközpontban is megvásárolhatják jegyeiket az érdeklődők.

A güssingi eseményre a belépés ingyenes, a szervezők azonban a helyszínen a perselybe dobott pénzadományokat köszönettel fogadják.